1. fejezet

Néha látok dolgokat. Dolgokat, amik megtörténhetnek, a jövőben. Sokszor nagyon nehéz ezzel élni. Mások talán örülnének egy ilyen képességnek… de én csak normális életet akarok.

- Meredith! – kiáltott utánam valaki. Hátrafordultam… Lucy volt az, a barátnőm.

- Igen? – kérdeztem vissza.

- Híreim vannak! – mondta izgatottan.

- Képzeld, nekem is! Na, mondd! – mosolyodtam el, mert láttam rajta hogy már nem bírja sokáig magában tartani.

- Jött egy új srác a városba. Nem messze lakik tőled!

- Ez volt az a fontos dolog… - be sem tudtam fejezni, Lucy rögtön közbevágott.

- Igen! Miért, szerinted ez nem fontos?  – kérdezte nagy szemekkel.

- Őszintén? Nem…  Amúgy véletlenül nem az öreg Riley házba költözött? – kérdeztem gyanakodva.

- De! Miért? – kérdezett vissza.

- Ááá semmi, semmi….

- Meredith!?

- Tényleg! – próbáltam őszintén, vidáman mosolyogni.

- Oké, te tudod… – sóhajtott fel Lucy.

Még tovább beszélt mindenféléről, de én meg sem hallottam. Ezerrel agyaltam. Vajon miért pont oda költözött? Abba a régi, romos, elhagyatott épületbe… Több, mint 20 éve nem lakott ott senki.

- Meredith! Figyelsz te rám? – kérdezte Lucy.

- Ja, bocs… elgondolkodtam.

- Aha… na, mit akartál mondani? – kérdezte Lucy.

- Ajj. Elfelejtettem. De most mennem kell. Majd még lehet, hogy felhívlak. – mondtam sietve.

- Oké, szia.

Már rohantam is, de nem haza.  Úgy éreztem, van ott valami, amit mindenképpen látnom kell.

Ott ált a költöztető autó a ház előtt, ezért nem láttam rendesen. De hallottam a hangját… Valakivel arról beszélt, hogy itt végre lesz esélye új életet kezdeni. Itt még senki sem ismeri.

Körülbelül egy hónapja láttam valamit. Láttam a Riley-házat és egy fiút, aki hasonló képességekkel rendelkezik, mint én. Ideköltözik. És nem véletlenül. Az okát titkolja… de én ki fogom deríteni. Tudnom kell.

- Köszönöm, James! Sokat segítettél. – mondta a fiú.

- Szívesen. Ha kell még valami, hívj nyugodtan. – válaszolt.

Az autó elment, de a fiú még mindig ott ált a ház előtt. Gondolkodtam és végül úgy döntöttem, hogy eljátszom a ’jó szomszéd’ lányt. Odamentem.

- Szia! Meredith Payne vagyok! Hallottam, hogy most költöztél ide, gondoltam megkérdezem, hogy tudok-e segíteni valamiben. – mosolyogtam rá kedvesen.

Nagyon meglepődött, nyílván nem számított ilyesmire.

- Szia! Az én nem Matt.  Igazán kedves vagy, de azt hiszem, megleszek egyedül is.

- Rendben, te tudod. Amúgy… kérdezhetek valamit?

- Persze! – furcsán nézett rám, nem értette, miért kérdezem meg.

- Miért pont ebbe a házba költöztél?

- Az öreg Riley távoli rokonom volt. – mondta. Aha, gondoltam. Peeersze.

- Hm… értem. Na, én megyek is. Szia… - hát ez elég kínos volt.

- Szia.

Hazamentem. Hát igen… Nem akar közeledni senkihez, ez teljesen nyilvánvaló. Nem mondta el a teljes nevét… csak így simán, Matt.

De muszáj többet tudnom. Nem hagyom ennyiben a dolgot.